Hatalom

A hatalom isteni fogalom. Istennek van hatalma és csakis neki való a hatalom, embernek nem. Az ember gyenge, törékeny, érzékeny, apró, csak eltorzítja a hatalom. Az embernek nem való a más embereken való uralkodás. Bizonyított tény, hogy a vezetők minél több időt töltenek hatalomban, annál inkább eltorzulnak. A hatalom kifordítja önmagából az embert.

A hatalom olyan, mint a drog. Az ember felsőbbrendűnek érzi magát másoknál, hatalmasra duzzad az egoja, élvezi, hogy mások úgy pattognak, ahogy ő fütyül. Aki nem, az repül.

Ha ember uralkodik embereken, ember irányít, akkor ezzel megszünteti az organikus, természetes fejlődést, életet, keresztülhúzza az isteni tervet, természetellenessé válik minden uralkodása alatt. Ugyanis az ember a természet része. Nem természetfeletti lény, hanem a természet organikus része.

Eredetileg. Mára láthatjuk, hogy legalább 10.000 éve tartó emberi uralkodások, hatalomgyakorlások mennyire eltávolították az embert a természettől, mennyire kívülálló lett a saját bolygóján és mintha egyáltalán nem lenne a természet része, rombolja, pusztítja a természetet, a környezetét, mintha nem abban élne. Az ember a hatalomtól természetfeletti lénynek képzeli magát. Ugyanis a hatalom természetfeletti erő, isteni erő. Az ember pedig az isteni erőhöz, hatalomhoz, bölcsességhez, szeretethez, kreativitáshoz képest nem több, mint egy bogár. Egy bogár, ami elirigyelte Istentől a hatalmat és bogárként isteni hatalmat, erőt akar gyakorolni.

Ami által ez a bogár már nem érzi magát a természet részének, afelett állónak képzeli magát, kifordul önmagából és Istennek képzeli magát. Pedig nem az. Az Isten ugyanis embernek teremtette az embert. Természetellenes viselkedésével pedig az ember eltorzult, önmaga legádázabb ellensége lett. Ember embernek farkasa lett. Csak a profit, a haszon számít, ami előbbrevaló az embernél, az emberéleteknél. Csak a hatalom, az erő, a győzelem számít, ami messze elhagyja az emberséget, amitől ember az ember. Az istenné válás übereli az emberré válást. Azonban az Istenné válás lehetetlen az ember számára, csak egy korcs torzó válik így belőle, elveszítve még emberségét is olyannyira, hogy egy bogár is emberibb, mint maga az istenné válni akaró ember.

Az ember a hatalomban mindent irányítani akar, a burjánzó, eleven életet szabályozni akarja és katonás rendben, hadoszlopokban akarja látni az embereket, akiket fűnyíró elven méretre vágott, katonásan. Az Isten pedig nem katonás rendet teremtett. Olyan rendet teremtett, ami élő, eleven, izgalmas, változatos, csodálatos, bámulatos. Amelyre jó rátekinteni. Jó az erdő fáinak rendetzetlenségét figyelni, a levelek különböző ütemű lengedezéseit nézni, a madarak énekének változatos ritmusait, bonyolult dallamait hallgatni, ahogy egymásra reagálnak, egymásnak üzennek élőn, elevenen. Nem katonás rendben. Hanem organikusan. Természetesen.

Ezt a természetességet akarja uralni a hatalommal az ember és ezzel természetellenessé teszi a természetest. Az ember csak katonás rendben tud gondolkodni, mindent akarata szerint akar elrendezni, ami útjában van, azt kivágni, megsemmisíteni, a földdel egyenlővé tenni.

Pedig az embert Isten nem katonának teremtette. Nem gyilkológépnek. Nem hadrendbe állított oszlopokba sorolható, parancsra váró lényeknek. Hanem a természet részének és gondozójának, érzékenynek, gyengének, akinek gyengeségében rejlik isteni ereje nem pedig erősségében. Aki szeret, törődik, ápol, gondoz, elmélkedik, gondolkodik, imádkozik, hisz és hite szerint él. Aki felvirágoztatja a Földet, amelyet kapott Istentől az életre, nem pedig elpusztítja.

De a hatalom elvette az ember józan eszét. Inkább az eltorzulást, az önmagából való kifordulást választotta. Ebben látta erejét, kibontakozását, istenné válását. Azonban mindezzel nem istenné lett, hanem annak ellenkezőjévé, ördöggé.

Az embert ugyanis ördöggé teszi a hatalom. Sátánként uralkodik a többi emberen, a Földön, a természeten. Katonás rendbe állít mindent, hogy aztán büszkén szemlélhesse művét az ünnepi alkalmakon és Nabukodonozorként széttekinthessen katonás alkotásán, duzzadó mellkassal, magasra emelt fővel.

Ez a hatalom. Senki embernek nem ajánlom. A történelmünk a hatalom miatt olyan, amilyen, hogy egyetlen élhető korszak sem volt benne és ma sincs. A hatalom a végletekig eltorzította az embert, akinek életbevágó lenne visszatalálni emberségébe, újra emberré válnia és emberként élnie.

Az egész emberiségnek ezt kellene tennie. Ezt pedig másképp nem találhatja meg, csakis hitben.

Ugyanis emberségünket csakis az adhatja vissza, akitől kaptuk, Isten.

Kérjük mennyei Atyánkat, hogy formáljon minket újra emberré, amilyeneknek eredetileg teremtett minket, mert az a mi természetes közegünk, abban lehetünk csak boldogok, emberségünkben találhatunk csak harmóniára.

A harmónia pedig az ember élhető, természetes közege. Harmóniában élni önmagunkkal, egymással, a természettel, Istenünkkel.

Ez az igazi élet.

Ajánlom mindenkinek!

A hatalmat pedig felejtse el végre minden ember és hagyjuk meg annak, akié, akié a Mindenség, aki egyedüliként képes és tud bölcsen, szeretően, igazi erővel hatalmat gyakorolni. Akinek élő, eleven terve van az örökkévalóságtól fogva az örökkévalóságig. Istennek.

Aki várja, hogy mindezekre rájöjjünk és magunktól visszaadjuk Neki a hatalmat, ráébredve, hogy egyedül Ő tud vele érdemben valamit is kezdeni, mi nem. Ráébredjünk végre, hogy Ő van, Ő Isten.

Ámen